Dr. Bobo - Jó reggelt, Párga!

Itt van a Holiday! Hű, de jó!
Én meg kérdezem, hogy hol van a tavalyi hó,
mikor a szívemet a szerelem úgy járta át,
mint a pipadohányillat a nagypapát.
Mivel Pesten egy este egy prágai csirke,
nyakigérő miniben, a szememet csípve
sétált be a szívembe a Váci utcán.
Domborodtak idomai feszülő cuccán.
Cseh volt a csajszi, én meg csehül voltam.
Hát odaléptem hozzá és ilyeneket szóltam,
hogy: „Parlais-vous francais?” „Ti gavarish pa ruski?”
Ő meg ilyeneket: „Hé, öreg, a gyufát ne húzd ki!”
Megtudtam, hogy magyarul tanul az édes,
hogy szereti a zenét, meg hogy szenvedélyes.
Csak az a baj, hogy holnap este haza fog menni,
és nem látom egy évig. Nincs mit tenni!
Egy éve várom már, hogy nyár legyen végre,
és felüljek a legelső prágai gépre.
Ahogy repülök az égen, már tisztán hallom,
hogy így szól hozzám angyali hangon:

JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!

Repültem édes, ahogy csak tudtam.
300 napja már nem is aludtam,
csak néztem a falat, meg a Cseh Kettőt,
és nedvesre áztattam a zsebkendőt.
A rádióban üvöltött a Karel Gott,
én meg vertem a falat, hogy nem vagyok ott
még melletted. Na, meg mellesleg,
nem én adok ritmust a testednek.
De most let’s go, repül a gép.
Erre vártunk már nagyon rég!
Hey-ho! Leszállás!
Augusztusig nem lesz megállás.
Taxival mentem a házatokig,
de azt mondta a házmester: „Már nem lakik itt!”,
mivel férjhez mentél a tavalyi télen.
Mit akartam tőled, én már nem is értem?!
Csak ülök itt a főtéren, az aszfalton,
magam elé bámulok, és azt hajtom,
hogy én mekkora ökör, én mekkora állat!
Ahoj poplacsek! Leteper a bánat.
Nézzük meg a várost, ha már itt vagyok!
Talán küldenek egy másik nőt az angyalok,
és már nem lesz baj, hogy eltűntél,
ha így szól hozzám egy cseh tündér:

JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!