Rózsaszín Pittbull - Gumi Nuni (Plastic Fantastic)

Ez épp olyan este, amire vágytam,
Egyedül fekszem a jéghideg ágyban,
Tested még pihen, a szívem már tombol,
Lüktet, a vér az agyam csak arra gondol,
Hogy belépsz az ajtón, semmi sincs rajtad,
Se ruha, se szégyen, minden küszöbön maradhat,
Lopózol felém, mint vadász a vadra
Úgy veted rám magad, támadsz harapva
...és vége
Nem tudok mozdulni, semmit se tenni.
Éhezel rám és most, meg is fogsz enni.
Megigéz a tested, ajkadat érzem,
Fogad a húsomba mélyed és tudom - tudom, hogy végem.

Rám ülsz, és lassan mozogni kezdesz,
Már karmol a körmöd, amit belém mélyesztesz.
Lassan a kezem a csípődre teszed,
Simogassalak, kicsit játszhassak veled.
A nyelvem már majdnem a melledet éri,
Úgy érzem talán, már nem is kell félni.
De ahogy az újam a közelébe ér,
A szemedbe ismét valami visszatér,
...és vége

Nem tudok mozdulni, semmit se tenni.
Éhezel rám és most, meg is fogsz enni.
Megigéz a tested, ajkadat érzem,
Fogad a húsomba mélyed és tudom - tudom, hogy végem.

Lefogod a kezem, és hevesebbnek látszol,
Valami újat, keményet és vadabbat játszol.
A lepedő gyűrött és néhol már szakadt,
Közelebb hajolsz, úgy csókolnám a nyakad,
De egy mozdulattal elfordítod a fejem,
Hogy ne én tegyem, te tehessed meg velem,
És viharként tombolsz, ha süvít a szél!
Édes guminőm, megint leeresztettél!