Children of Distance - Nem menekülök el

Refrén (Horus)
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár

Horus:
Minden nap feladnám, nyomomban jár a baj
De néha minden olyan szürke, néha minden olyan szar, jah
Ezer veszély leselkedik rám mégis hajtok,
De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok
A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök
Hol a vég, mi jöhet még, ettől csak még jobban kikészülök
Elcsesztem szerelmet, elhajtottam sok barátot,
Elbuktam sok csatát meg harcot, de mégis kiállok
Megaláztak, megvertek, az álmom lebeg előttem
És vérző fejjel magányomban sem lehettem erőtlen
Felállok akkor is, összetörhetsz, de nem török meg
A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek
Megtanítanak arra, minden lépés más irányba visz
De a poros lábnyom előtt végig kell járnod a sáron is
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek.

Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár

Shady:
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben,
Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.
Hazaérek hullafáradtan, belezuhanok az ágyamba,
Az álarcot ledobom, de mintha ezer démon támadna,
Mert az éjszakák is olyan feketék akár a nappalok,
A bennem lévő feszültségtől minden álmom zaklatott.
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
De most az arcomra kínok között is felfestek egy félmosolyt,
Még akkor is, ha úgy érzem az élet eltékozolt.
Összeszorított foggal küzdök, a rossz hiába fáj
És két szívdobbanás között mégsem mondom azt, hogy kár,
Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek.

Refrén
Bridge:
Hiába támad a világ rám
Tudom, hogy valaki még vigyáz rám
Hiába kéred nem adhatom fel
Bármi az ára én nem megyek el

Carp-E:
Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer csak úgy lelépek
Nem kellenek álmok és nem kellenek remények
Minden egyes gondolattal ahhoz jutok közelebb
Ha fellógat az ország már nem vágom le a kötelet
Inkább búcsút intek nektek és én írom a sorsomat
Nem leszek majd birka, aki veled együtt bólogat
Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon
Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom
Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet
Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg
Nincsen könnyebb út, maximum másikat választhatsz,
Sokat fogsz még szenvedni mire mindenre választ kapsz
Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem
De nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek

Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár