Procce - Oldozz fel!

Verz 1.:


Könnyek szöknek szemembe, Ha múltba nézek vissza,
Ma is fájlalom a világot, Itt nincsen kép mi tiszta!
Fájnak már a nappalok, És ridegek az éjeszakák,
Elhagyott a remény, Csak a szenvedés mi ölel át!,
És marcangolja lelkemet, úgy érzem , hogy szét feszit,
Kiáltok de hiába, Tudom senki nem segit!
Hisz elgyengült már hangom is, Már Nem vagyok a régi,
Elvesztettem önmagam, Uram segits visszatérni!
Az életbe a világba, Hogy az legyek mint régen,
Hogy szeretettől nevessek, Otthon és a téren,
Hogy ismét tudjak küzdeni, Vivhassak az élettel,
A magány börtönéböl szabadits ki, Élnem kell!!
Én megküzdök a végzettel, Csak táplálj belém hitet,
Foltozd be a szivem, Mert szét rágta a sok ideg,
A folytó kötelékekeket, kérlek Téged oldozd el,
Könyörgöm hogy oldozz fel!!(Könyörgöm, hogy oldozz fel!!!)

Ref.:

Szabadits meg kínomtól, Már megbántam a büneim,
Oldozz fel Istenem, Töröld le a könnyeim!
Ölelj lágyan magadhoz, Többé soha ne hagyj el!
megbántam a bűneim,kérlek Uram oldozz fel!!!




Verz 2.:

Lelkemmel karöltve csak a bánat lett a társam,
Uram mutasd meg a vétkeim! Engedd azt hogy lássam!
Hogy hol rontottam el, Hogy mit kell másképp csinálnom,
Egy ujabb esélyt kérek, hogy tuljussak a hibámon!
Mert ártottam már én is, És tudom sokat vétkeztem!
De megbántam én mindig, ha rossz irányba tévedetem!
Nem igérem, hogy szent leszek, maradok csak halandó,
De ember vagyok én is, Aki változni még hajlandó!
A büntetésem megkaptam, Tanultam a dologból,
Ezt te is tudod, érződik, Minden egyes soromból,
Tul sok már a szenvdés, Elég már az ártalom,
Szabadits meg kérlek, mert sok volt már a fájdalom!
És nem birom már tovább, ugy érzem hogy elveszek!
Ébredéskor reggel, Egyre jobban reszketek,
Most elötted le térdelve, imámat igy mondom fel,
Kérlek urom oldozz fell!(Kérlek Uram oldozz fel!)


Ref.:

Szabadíts meg kínomtól, Már megbántam a büneim,
Oldozz fel Istenem, Töröld le a könnyeim!
Ölelj lágyan magadhoz, Többé soha ne hagyj el!
megbántam a bűneim,kérlek Uram oldozz fel!!!