Sajnosbatár - Bűn az élet

Világnak világa, hiánynak hiánya,
Fekete ajkával tapad most a számra.
Nézem a tengelye kifordul, befordul,
Magának az égen halott csillagot szúr.
Kényszerű másnapok gyöngyökként széthullva
Zuhannak bele a vérhomály félmúltba.
Látom az arcodon, unod az egészet,
Sejtjeim közt bambán matat az enyészet.

Kinn a mezőn bárány béget,
Azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
Nem is létezik a gyíkom.
És az ember, te is láttad,
Önpusztító háziállat.
Bűn a bűne, bűn a bűnünk,
Pedig ártatlannak tűnünk.

Szívünk helyén forog műanyag Golgota,
Szemedbe fröccsen rózsaszín harmata,
Táncol a balta a világnak gyökerén,
Éltető sárteke, kakás kis sütemény.
Kivágott életfa tüzénél melegszem,
Ráfagy a betonra a csillag felettem,
Felfelé zuhan most a fáról az alma,
Ötágú gyökerén utazz le magadba!

Kinn a mezőn bárány béget,
Azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
Nem is létezik a gyíkom.
És az ember, te is láttad,
Önpusztító háziállat.
Bűn a bűne, bűn a bűnünk,
Pedig ártatlannak tűnünk.

Kinn a mezőn bárány béget,
Azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
Nem is létezik a gyíkom.
És az ember, te is láttad,
Önpusztító háziállat.
Bűn a bűne, bűn a bűnünk,
Pedig ártatlannak tűnünk.

Kint a mezőn, mint a tehén,
Úgy bőg most a felettes én,
Megreped az ego burka,
Belül üres véres hurka.
Kavarog a tejút pora,
Csillaganyag a vacsora.
Mer' az ember galaktikus,
Mindenevő malac típus.
Galaktikus malac típus,
Galaktikus malac típus.