Dolhai Attila és Vágó Bernadett - Ez most más

Mária:Csak néhány szó pár semmiség

Rudolf:Oly kedves volt,oly bájos,szép

Mária:A közös tánc oly különös

Rudolf:Egy ismeretlen ismerős

Mária:Olyan volt,mintha ébren álmodnék

Rudolf:Sok tanult bájos póz között,a szíve díszbe öltözött

Mária:Oly nemes volt,oly megnyerő

Rudolf:Ő több lehet,mint szerető

Mária:Bár hűvös volt az elején

Rudolf:Azt mondják nála nincs erény,mégis egy hang azt súgja több e lány

Mária:Elég volt egy pillantás

Közös:
Ez az érzés több, mint más. Ez más,nem ócska öncsalás. Egy álom utazás
mit szívem vár,még nem végállomás. Más,ez fel nem fogható,oly fojtó mégis áradó erő. Érzem,hogy elragad egy perc alatt. Úgy fűt ez a láz. Ez most más..

Rudolf:Talán e furcsa izgalom ,mi benne él. Fagyos szívembe majd szikrát gyújt,reményt

Mária:Hogy vágytam ezt a fényes bált,valóra vált

Közös:
Érdemes várni rád. Érzem,hogy mégis más. Ez más,több,mint egy forró tánc. Nem tolvaj kis románc vagy pillanat,bár lennék még szabad. Más,ez több, mint ami jár. Ez élet és halál,egy szélvihar. Tombol és felkavar,hogy felfedezd e várt csodát. Hát éld át és lásd. Ez most más....

Mária:Lesz tán még folytatás

Közös:Talán egy kicsit több és más