Emil.Rulez! - Csak a piknik

Ugy-e jó néha otthagyni mindent?
Visszainteni, mint aki elment,
Kis kosárral kirándulni,
Hátizsákkal a kaput zárni,
És dobgitárral várni a buszra,
S ha megjött felrakni,
Mindent egy szuszra,
Röhögni a későkön, ahogy zacskóval futnak,
De nem parázni, mert úgyis feljutnak,
A hegyre egyre feljebb jutva,
Botot törve néha futva,
Helyet keresni a vajnak, a méznek, a plédnek,
Ahol nem sokan néznek,
És feküdni majszolni,
Csöppet unni, csalánba ülni, hanyat borulni,
Hátulról nézni, azt aki elment,
Ugy-e jó néha otthagyni mindent?

Csak a piknik, csak a séta,
Sajtos kifli s közben néha,
Piros szőlő, fehér pezsgő,
Pázsit zöldre pléden fekvő,

Csak a piknik, csak a séta,
Hosszú léptek, közben néha,
Piros szőlő, fehér pezsgő,
Pázsit zöldre pléden fekvő.

Emberek, gyermekek, asszonyok és labdák,
Csaholó kutyák akik a labdát visszahozzák,
Napkrémek, könnyű ingek színes bő nadrágok,
Focizó kisfiúk, árnyékból néző lányok,
Nagy megnyugvások akkord egyeztetések,
Dobozos sör nyitások elszenderedések,
Aztán, hirtelen vezényszóra riadt keresgélés,
Bágyadt cipőhúzás, kellettlen visszatérés,
A hegyről egyre lejjebb kúszva,
Kicsit letörve, de kissé múgva,
Helyet keresni a szívnek, az agynak,
Lent, ahol túl sokan vannak,
És dolgozni, hajszolni, csöppet se unni,
Autóba ülni, de nem kiborulni,
Szembenézni azzal, hogy jobb fent,
Ugy-e jó néha otthagyni mindent?

Csak a piknik, csak a séta,
Sajtos kifli s közben néha,
Piros szőlő, fehér pezsgő,
Pázsit zöldre pléden fekvő,

Csak a piknik, csak a séta,
Hosszú léptek, közben néha,
Piros szőlő, fehér pezsgő,
Pázsit zöldre pléden fekvő.