Hobo Blues Band - A szegény árva dala az anyai szeretetről

Hatvanban születtem első gyerekként
Győrön túl, poros kis falucska szélén.
Anyámat a rendőr csábította el.
Megszült, de nekem ezt soha nem felejtette el.
Puha bölcső helyett a mocsárba rakott,
Nagyapám talált rám. Kár, hogy élni hagyott.
Úgy kezdődött minden, mint egy népmese.
Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.
Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.

Apám is szerv volt, neki is volt szerve.
Pontosan működött a Párt ötéves terve:
Gyerekért lakás, szolgálatért szoba.
Így lehettem én a szép jövő záloga.
Otthon ment a verés. Hamar észrevettem:
Fölülről lefelé, mint kinn az életben.
Nem volt bűn, csak bűnös – ezért gyűlölt anyám.
Nem segített Isten, sem a Kloss kapitány.
Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.

Nem tudom, miért ütött, sohasem volt kedves.
Dolgozni is utált, ezért volt mindig terhes.
Fordított világban éltem riadt aggyal:
A templomban az ördög, a tévében az Angyal.
Alig nyolc év alatt hat gyereket szült,
Aztán egy fodrásszal Stuttgartba menekült
Hatvannyolc nyarán, amikor a tankok
Kongatták az időt, és nem a harangok.

Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.