Téveszme - Százszorbátrak, viharverők (a gyertya harmadik vége)

Ha kérdeznél a hétvégéről:
égettem a gyertyát a két végéről,
akár a többi napján a hétnek.
Nem alhatnak el, mindig égnek
Hála az égnek, van, aki megtegye
eladom, (a gecibe) eladom, van, aki elvigye
Majd rövidebb lesz, de velősebb,
rövidebb, és eszelősebb,
mert csak akkor születtek nagy dolgok,
ha bátrak voltak, akik mertek,
s ha százszor tudtak bátrak lenni,
százszor bátrak, s viharvertek
Százszorbátrak, vihart vertek,
és ha megmaradtak, igen, italt nyeltek
és felejtettek és emlékeztek
a szebb időkre, amik nem léteztek.
Soha, egy fillért nem ért a bőrük,
lestek, ki lesz a szűkülő körük
szélre kiálló
égre kiáltó
zord sérelmeit
vérre kiváltó
megbecsületlen bujdosója,
fajtájának utolsója

Sötét van, és hideg… küzdjünk ellene,
Vagy minek?
Csak egy gyertyám van, és egy nem elég,
de túl mély a fagy, és sötét minden fény:
meggyújtom a másik végén
Őszi esték melege leszek,
hogy ne lúdbőrözzenek az öregek

Lyukas zsebemből rég kihulltak
az ősszegyűjtött, összegyűrt jegyek,
de lábaim mindig visznek tovább.
Mit nekem táv? mezítláb megyek
Láthatáron egy messzi táj,
ott nem kanócok égnek… egész hegyek.
Ha lábaim nem is visznek tovább,
oda bérletem van. Oda nem gyalog megyek.