Selmeczi György - Ünnepi gyermekzene (Millenniumi óda)

I. tétel

Halleluja, zöld furulya,
Apja fújja, nem a fia.
Apja is csak azért fújja,
Hogy a fia megtanulja.

Halleluja, zöld furulya,
Apja fújja, nem a fia.
Apja is csak azért fújja,
Hogy a fia megtanulja.

Halleluja, zöld furulya,
Apja fújja, nem a fia.
Apja is csak azért fújja,
Hogy a fia megtanulja.

Halleluja, zöld furulya,
Apja fújja, nem a fia.
Apja is csak azért fújja,
Hogy a fia megtanulja.

Szállj le madár, szállj le,
Szép folyóvíz mellé.
Szállj le madár, szállj le,
Szép folyóvíz mellé.

Pendítsd meg nyelvednek
Gyönyörű szólását.
Pendítsd meg nyelvednek
Gyönyörű szólását.


II. tétel

Salve, Regina, Mater misericordiæ,
vita, dulcedo, et spes nostra, salve.
Ad te clamamus exsules filii Hevæ,
Ad te suspiramus, gementes et flentes
in hac lacrimarum valle.

Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos
misericordes oculos ad nos converte;
Et Jesum, benedictum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsilium ostende.
O clemens, O pia, O dulcis Virgo Maria.
O clemens, O pia, O dulcis Virgo Maria.


III. tétel

Ti megváltó királyok, akikben hinni jó!
Hány magyar élt a földön, az hány száz millió?
És hány fog még születni, az mennyi milliárd?
E népet Szondi őrzi, s az ötszáz walesi bárd.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.

Ő megtalálja mindig elveszett szarvasát,
és felépíti újra lerombolt templomát.
Te nép, te forradalmár, te lázadó legény,
ki ezer éve mondod, hogy mindig van remény!

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.


IV. tétel

Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.
Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.
(Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.)
(Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.)
(Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.)

Abba kerekedik egy kis kerek pázsit,
Abba legelészik csodafiú szarvas,
(Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.)
Csodafiú szarvas ezer ága-boga ezer misegyertya,
Hej regö rejtem, Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.
Hajnalig kell mulatni, a jó ég akar aludni!

Szállott Isten házadra, hej regö rejtem,
Népével, seregével, teli poharával, fedett asztalával.
Azt is megengedte, hej a nagy Úristen.
Hej regö rejtem, Hej regö rejtem, regö-regö rejtem.

Levelet küld a múlt velünk, s mint jelbeszédet, fényeket.
Elküld a múlt a víz alól, kinn a békét, nagy éneket,
Megleli önmagát a múlt, és magában a lényeget,
Kutatja múlt idők vizét, s a jövőt és a képzelet.

Ránk néz a jövő, ránk néz a jövő,
Fölteszi szemüvegét, a tényeket.
Hej regö rejtem, regö rejtem.


V. tétel

Mihozzánk álruhában, hisz nagykabátja nincsen,
Eljárt egy titkos vendég, és ez a vendég Isten,
Arcmása úgy világít, mint víz alóli emlék,
Képmásunk Istené, Isten volt az a vendég.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.

Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.