Vészbejárat - Piros hó

Intro:
Jó estét kívánunk,
a kedves világnak jó hírekkel szolgálunk.
Láthatták, ma kicsit furcsa az ég,
de pánikra, higgyék el, semmi szükség.
Az idő kicsit borús, mintha elbújt volna a nap,
de mint a mesékben, a felhőkből piros hó szakad.
Legyen mindenkinek sikeres hete,
felfordult világba szokjunk csak bele.

Verse:
Betelt a pohár, a hangomat felemelem,
micsoda műbalhé meg műszerelem,
gagyi party, műélvezet,
a valóság előtt a mesterséges vezet.
A képzelet szárnyal el a tények elől,
amíg a sóvárgás minden jóérzést kiöl
belőlünk,
felőlünk
mehet, felőrlünk
néhány generációt,
az akciót
taps fogadja és őrjöng a nép,
a tömeg a saját útjára lép.
Nincs igazság, de hazugság se nagyon,
azt ilyesmi nem fog ki az emberi fajon.
Te jó ég! Mi van itt? – Kapkodod a fejed.
Igazság nincs – itt már hazudni se lehet?
Realitás relatív, gerincesség negatív.
Mindenkinek igaza van,
csak a jó ég tudja, hogyan.
A pofátlan itt király, a kőszívű a kemény,
az alázatos gyenge, az elégedett szegény.
Hűség? Hülyeség! Becsület? Rossz vicc!
Az a legjobb hívő, aki semmit sem hisz!
Rájövünk lassan, hogy felfordult a világ,
deformált életünk segítségért kiált.
Nem hittük el soha, de most az arcunkba nevet,
Itt van, és esik és maga alá temet.

Refr:
Hey-ho, esik a piros hó!
Ki mondja meg nekem: mi a rossz, mi a jó?
Ha torz a norma, ha fekete lesz a fehér,
a toleranciánkba sok minden belefér.

Verse:
Itt vagyunk, esik a piros hó,
már rég nem hoz virgácsot a Télapó,
hisz itt mindenki jó, olcsó illúzió,
személyre szabott a szellemidrog-akció.
Egymásban keressük a hibát,
beteg szívünk most istenért kiált.
Találunk magunknak földtől az égig,
a kínálat isteni, nézzük csak végig:
válogathatsz közülük, van keleti meg magyar,
régi meg remix, a választék pazar.
Vagy ez a kanyar csak nekem túl éles?
A fejünk tele, de a lelkünk még éhes!
Mindenben őt látjuk: fűben, fában, kőben,
gazdagok vagyunk, van istenünk bőven.
Nincs új a nap alatt, kísértjük a múltat:
válassz egy istent, vagy keverj magadnak újat!
Megvolt? Ja! Mint az Attila kardja,
mint az ebola: bekapja, aki csak akarja.
Aki nem akarja, az lenne a marha,
nekik Jézusban hinni még viccnek is durva.
A vélemény számít, mintha szavazás lenne,
hogy elvetjük, vagy hinnünk kell benne.
Nem hiszünk benne, de jobb észrevennünk:
az a mi mázlink, hogy ő még hisz bennünk.

Bridge:
Hey-ho, ez ám a jó,
Hey-ho, ez ám a show,
Hey-ho, ez ám a jó,
Csak lazulunk, lazulunk, az van, amit akarunk…

Refr.

Verse:
Képzeld el, bevállalom: Jézus a király,
az ítélőbíró, aki most még kivár.
Bevállalom, úgy tudom: ez király,
az ő szava mindig és mindenhol megáll.
Tudom, érdeket sértek, de hallgatni vétek,
elnézést kérek, hogy elnézést nem kérek.
Nem férek a bőrömbe, mert közbeszól az Isten,
már közeleg, s ha itt lesz, megváltozik minden.

Az igazság kell ide, egyenes beszéd.
Ne szaladj el, ha a fény jön feléd!
Betegségünkben ő a szív-gyógyszer,
ott belül rá vágyik minden ember.
Jézus a válasz, ez lelket frissítő,
a végveszélyben egy vészbejárat ő,
de lásd meg: itt nem a vészbe mész be,
ha hozzá futsz, egyszer csak azt veszed észre,

Hogy világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, és tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.

Refr.
Bridge

Vele világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.