Szent István körút 14. (musical) - A nagy szerep

Csak egy párat léptünk még,
csak egy hajlott lámpa néz le ránk,
nem is szólnak lágy zenék,
és nincs még szép ruhánk,
de az éji függönyön át,
egy résen ránk les az ég,
egy halvány érintés nekem már elég.

És átrajzol a fény,
és ragyogja nincs más választás,
de az első csepp remény, az első átváltozás.
És néha még elhiszed,
majd újra visszatalálsz,
de a Földön nincs már helyed,
ha az égben jársz.

A nagy szerep, mint álom vár,
a nagy varázslat szól valahol,
a függöny, mint az éj felszáll

És hullik évre év,
s az égi mesékben lassan nem hiszel,
de a régi érintés nem múlik el, nem fárad el,
és a dallam szól, ez a jel, nézz fel,
és a díszlet végre az égig ér,
s amit tőlem vársz, az tündérszép csalás,
hogy így, a vetített fényben láss.

S a nagy szerep már rólunk szól
és taps nélkül is szép, azt hiszem.
Ez nagy szerep hát játszd el jól
Ami vagy, ami fáj, amit érsz.

Ez nagy szerep a boldog láz.
És harsog fenn a fény, s elhiszem
hát mért hiányzik mindig más,
az a csend, az a hely,
ahol mindig rám találsz,
ahol még igazán engem látsz.

Ez nagy szerep és rád is vár
és visszahív mint volt szerelem,
s a függöny mint az éj felszáll...