Csík zenekar - Széki hobo

Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élhess amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.

Minek nékem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy haljak meg,
Egek egek bús fellegek,
Hogy a szívem hasadjon meg.

Éjjel-nappal mindig iszom,
soha ki nem fogyaszthatom.
Árok, árok, de mély árok,
nem reméltem, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
a szerelem rabja vagyok.
Beleestem, benne vagyok,
nem láthatok, nem hallhatok.

Viharban születtem,
Jó időre várok,
Hosszú útra mentem,
De itt, közel járok.

Átok ült apámon,
Egy fán lógott vele
Utolsó reménye,
A Koldusok Hercege.

Mohácson meleg volt,
Világoson sötét,
Aradon úgy féltem,
Megléptem mielébb.

A Balaton mellé
Stoppal jártam sokat,
Szárszón nem nyaraltam,
Jön a tehervonat.

Viharban születtem,
Világ végén alszom,
Ne bántsatok engem,
Mert én nem haragszom!