Caramel - Epicentrum

Mond el ha valamire gondolsz nem vagyok idegen.
Túl gyorsan rohanunk a sztrádán szétszórt a figyelem.
Száguld az élet vele szaladunk,
még azt sem látjuk hova haladunk,
és azt sem hinném, hogy ugyan azok maradunk.

Dőljön le minden fal, mától nem lehetsz távol,
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól.
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN.
Ne legyen több idegen a földkerekén.

Semmi sem biztos csak a kétség, ami fel emészt.
Még ma is emlékeztetsz folyton milyen a feledés.
Magasba szállnék, túl mély a szakadék.
Fogy az idő, jól jönne egy kis haladék.
Vedd el a szárnyam, legyen az a hagyaték.

Dőljön le minden fal, mától nem lehetsz távol,
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól.
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN.
Ne legyen több idegen a földkerekén.

Zsúfolt kirakatok árnyékát nyögik a városok,
Néha érzem fel ébrednék remélem álmodok.
Biztos az én fejemben van a zavar,
Valaki szeretne, valaki akar,
Veled is épül a világ, de veled lesz ez a dal.
Veled lesz ez a dal.

Dőljön le minden fal, mától nem lehetsz távol,
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól.
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN.
Ne legyen több idegen a földkerekén.

Dőljön le minden fal, mától nem lehetsz távol,
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól.
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN.
Ne legyen több idegen a földkerekén.

Zsúfolt kirakatok árnyékát nyögik a városok,
néha érzem fel ébrednék remélem álmodok...