Nomad - Fájnak a szavak

Fájnak a szavak, amiket mondtam,
éjjel ágyamhoz visszajönnek.
Állnak felettem karba tett kézzel,
amíg a hajnal nem ébreszt fel.

Egyedül vadászom, a folyó már ismer,
messziről hallom, hogy hív már a tenger.
Zárd be az ajtót, maradjunk a házban,
amíg a gonoszok végeznek egymással.

Olykor még keserű, de egyszerre mégis édes.
Olyan gyönyörű, de néha mégis éget.
Nem fáj a szó, amit mondtál,
nem fáj semmi, oly rég volt már.
Nem fáj a jó és szerelem,
itt van velem a kegyelem.

Lesznek még szebb napok,
a hajó megy tovább,
minden marad a régi,
csak az utcanév lesz más.
Ha utoljára láttalak,
hallgass meg,
ez a történet itt nem ér véget.

Lesznek még szebb napok,
a hajó megy tovább,
minden marad a régi,
csak az utcanév lesz más.
Ha utoljára láttalak,
hallgass meg,
ez a történet itt nem ér véget.

Édes álmomból, gyémánt váramból
a magány ébresztett fel és visszatekint még egyszer.

Édes álmomból, gyémánt váramból
a magány ébresztett fel és visszatekint még egyszer.

Édes álmomból, gyémánt váramból
a magány ébresztett fel és visszatekint még egyszer.

Édes álmomból, gyémánt váramból
a magány ébresztett fel és visszatekint még egyszer.