Sasvári Annamária - Tiltott szerelem

Ugye, meglátszik rajtam az érzés,
Amit úgy félek kimondani,
Ugye, meglátszik mennyire várlak,
Pedig próbálom elfojtani.

Ugye, meglátszik rajtam a bánat,
Mikor pár napra búcsúzni kell,
Ugye, érzed, hogy visszarohannék,
Hogy többé már, ne menjek el.

Mégis indulok, sajnos indulok,
Pedig ottmaradni vágyom, szüntelen.
Mégis indulok, sajnos indulok,
Mert ez, mindkettőnknek tiltott szerelem.

Ugye, meglátszik rajtam az álom,
Amit kettőnkről álmodtam én,
Ugye, meglátszik, amit nem mondok,
Pedig ott van, a szavak helyén.

Ugye, meglátszik rajtam a féltés,
Nehogy végleg elveszítselek.
Ugye, meglátszik énrajtam minden,
Amit irántad érezhetek.

Mégis indulok, sajnos indulok,
Pedig ottmaradni vágyom, szüntelen,
Mégis indulok, sajnos indulok,
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem.

Mégis indulok, sajnos indulok,
Pedig ottmaradni vágyom, szüntelen,
Mégis indulok, sajnos indulok,
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem.

Lá-lá-lá ...

Mégis indulok, sajnos indulok,
Pedig ottmaradni vágyom, szüntelen,
Mégis indulok, sajnos indulok,
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem.