Népdal - Fehér Anna balladája

Fehér László lovat lopott,
a fekete halom alatt
nagyot csattant ostorával,
felhallatszott Gönc várába.

Zsandár urak, rajta-rajta,
Fehér László el van fogva!
Fehér Lászlót úgy vallatják:
Van-e apád, van-e anyád?

Nincsen apám, nincsen anyám,
csak egy aranyos húgocskám,
annak neve Fehér Anna,
fent lakik a Fehér várba'.

Fogd be, kocsis, a lovakat,
rakjá’ rájuk sok aranyat,
holnap menünk Gönc várába
bátyám szabadítására!

Bíró, bíró, Horváth bíró,
hoztam neked sok aranyat.
Hoztam neked sok aranyat,
szabadítsd ki a bátyámat!

Nem kell nékem az aranyad,
csak egy éjjeli szállásod.
Háljá’ vélem egy éccaka,
szabad lesz a bátyád újra!

Mikor Anna ezt hallotta,
kiszaladt a folyosóra.
Folyosórul - folyosóra
megy a börtön ablakára.

Bátyám, bátyám, Fehér László,
hallod-e, mit mond a bíró?
Háljak véle egy éccaka,
kiszabadulsz szép hajnalra.

Ne hálj véle, a piszokval,
az akasztanivalóval!
Néked lyányságodat veszi,
bátyádnak fejét véteti.

Hallod-e, te bíró gazda,
mi csörög az udvarodba'?
Lovam viszik itatóra,
zabla csörög a szájába'.

Bátyám, bátyám, édes bátyám,
alszol-e te, vagy meghaltál?
Kiszólnak a többi rabok:
Ne itt keresd a bátyádot!
Zöld erdőbe', zöld mezőbe',
akasztófa tetejébe'.

Átkozásom nem szokásom:
Mosdóvized vérré váljon,
törülköződ lángot hányjon,
az Úristen ne bocsásson!
Tizenhárom szeker szalma
rothadjon el az ágyadba'!