Children of Distance - Búcsúlevél 2

Shady:
Százszor fogalmaztam át e lapot,
százszor gondoltam át mit írjak neked.
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
száz év múlva sem érem el a kezed.

Maradni tovább nem tudok veled, titkon leszek örök híved,
Ezt sosem tudod meg lehet, hisz, talán másé már a szíved!

Horus:
Érzem mennyire fáj, de mégis hozzád húz a szívem,
senki se kap meg többé, nem megyek el sohasem

Shady:
Hogyan mondjam el, hogyan lehetne egy levéllel,
elszámolni mindazzal a rengeteg kegyetlen évvel
hogyan fogjam fel nem szerethetlek többé,
mert ez a vihar-tépett kapcsolat átváltozott csöndé,
Elbúcsúzni jöttem, megint ugyanaz a hangulat,
Sötét sorokban nyomorgok, fekete minden gondolat,
Te okozod mindezt, tőled fekete a nap,
ahogy írok érzem feltépi a sebeket a lap.
Hideg tél, hideg szél, rideg vér, szíved dér, szíved tér,
kihez tér, kihez ér, ki tettél, ki lettél,
Maradtam aki voltam, akit megismertél régen,
csak közben megőrültem meghaltam, nagyon-nagyon mélyen.
Új élet, de milyen élet, ezt kaptam tőled,
egyszer csak jön valaki aki magamért szeret főleg,
Lökj le, dobj el, egyszer úgyis visszatér,
De tudod mit szerelem? Semmit sem érsz!

Ref.:
Érzem mennyire fáj, de mégis hozzád húz a szívem,
senki se kap meg többé, nem megyek el sohasem
belehalnék abba ha látnám más aki csókol már,
a szakadék szélén állok, szükségem van rád!

Horus:
Összepréselnek a falak, vörös szemmel alszom félig el
a hideg padlót újra dühös karom tépi fel
gyűrött lapok között járok és nem értem
hogy mit tettem amiért mennem kell és neked miért nem

tanácstalan mindenki és nem tudom hogy oldjam meg
egy biztos magam mikrofonkábellel fojtom meg
annyi harag járja át a szívem hogy a szemem se rebben
búcsúzom de te is tudod nem megyek el csendben

Héj, nem alázol meg újra,
hiába a hazugság, a szél az igazságot fújja.
Éjszakákon át vártam a megváltást de hiába
most meggyötörve fojtom bele bánatom a piába

Én szemezek a fotókkal, de szívem szerint felgyújtanám mindet,
bár úgy ölelnek emlékeid mint anyát a kisded
vagy beléd rúg egy féreg és azt várja hogy nevess,
én meg megdöglök, hogy szeress!

Ref.:
Érzem mennyire fáj, de mégis hozzád húz a szívem,
senki se kap meg többé, nem megyek el sohasem
belehalnék abba ha látnám más aki csókol már,
a szakadék szélén állok, szükségem van rád!

Carp-E:
Esik az eső kint, némán csak hallgatom
emlékszem hogy tegnap este kopogott az ablakon
Van-e olyan kérdés amit a szív ilyenkor feltehet
mint a parázs izzik a seb felfalod a lelkemet

kitépek minden emléket a múlt mindent eltemet
nincs értelme őrizni egy ilyen jellemtelen jellemet,
megkérnélek maradj még, de nincs már kihez beszéljek,
hiszen régóta nincs velem, láttam az üres tekintetében.

Elmondhatnék mindent, hosszú volt de mégsem,
Egy felesleges minden szó, te már sosem érted meg.
Százszor forgattad meg a kést meg bennem egyszerre
megfordult a fejemben nem ember aki ezt tette

Hiába is aláztál meg mégis meg kell köszönnöm,
Hülye voltam hittem neked, bele kellett törődnöm.
Megírtam a levelet, szét is tépem így már jobb,
Sírok de ez olyan könny, amit titokban csak én látok.

Ref.:
Érzem mennyire fáj, de mégis hozzád húz a szívem,
senki se kap meg többé, nem megyek el sohasem
belehalnék abba ha látnám más aki csókol már,
a szakadék szélén állok, szükségem van rád!