Petruska - Rákóczi tér (feat. Takáts Eszter)

Libben egy árnyék a téren át
Fényszóró festi az éjszakát
Tollboa, lakkcipő autóba száll

Szabadság illata leng körül
Kalandvágy izgalma ég belül
Egy eltitkolt álom ma még beteljesül

S akkor meglát egy szőrmekabátba bújtatott madárka
S rajta terem a tenyeremen, éneke szívemhez ér

Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt

Pezsdül a vérem, az utca vár
Emberek suhannak fel s alá
Ki erre, ki arra, készenlétben áll/már

Parfümöm felhője körbeér
Beborít, mámorít, jót ígér
Előttem megadón megnyílik a tér

S elém kerül egy megrészegülten ténfergő tétova
Aranyifjú, félénk fiú, titokban engem akar

Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt

Szunnyad a románc, a plafont lesem
Fülledtség gőzében ázik fejem
Mondd, kedvesem, ugye jó volt velem?
Keresem a szót, de csak a tárcám lelem

Ily’ módon tetszelgünk kedveskedvén
Egymásnak az élet játszóterén
Ki bájjal, ki kocsival, mogyorós csokival
Csókkal vagy puszival, vadiúj rucival
Te meg én

Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt

Libben egy árnyék a téren át
Fényszóró festi az éjszakát