Sárosi Katalin - Óbuda

Rég minden vasárnap
jó bort, ha kívántak,
mindenki Óbudára járt.
Víg sramli zenére
megették ebédre
a legendás túrós csuszát.
Egy kiskocsma zugában
dúdolták vidáman
a szívük kedvenc slágerét.
Szép volt ez mind nagyon,
esténként konflison járt a nép.

Óbuda más ide nem kell,
csak sramli meg zongoraszó,
ahol a verklire táncolt a nagymama,
ó, de csuda jó!
A régi Óbuda az volt a legszebb,
ott mindenki párjára várt.
Vele boldogan táncolt, oly mindegy,
hogy tél volt vagy nyár.
Lá-lá-lá, lá-lá,...
Vele boldogan táncolt, oly mindegy,
hogy tél volt vagy nyár.

Most minden vasárnap
diszkó bárt találnak,
hol régen ósdi kocsma állt.
Bor nincs, de helyette
kólát kap keverve,
aki itt helyet talált,
Dob perdül, pénz csörren,
a párok tánc közben
nem fogják egymás kezét.
Konflisok nincsenek,
taxinak integet már a nép.

Óbuda, itt már a beat kell,
nem sramli meg zongoraszó.
Minek a verkli, a vurlicer,
most a sikk, már csak ez a jó.
És mégis Óbuda most is a legszebb,
ott mindenki párjára vár.
Vele boldogan táncol, oly mindegy,
hogy tél van vagy nyár.
Lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá,...
Vele boldogan táncol, oly mindegy,
hogy tél van vagy nyár.