Katonadalok - Rábaközi katonadalok

Sej, mikor mentem Sopron városába
egyenesen a huszár laktanyába,
széket hoztam, hogy üljek le rája,
sej, göndör hajam rövidre lesz vágva.

Sej, göndör hajam lehullik a földre,
gyere babám, szedd a kötényedbe.
Ahány szálat szedsz a kötényedbe,
sej, annyi százszor jussak az eszedbe.


Nyisd ki, babám, ablakodat,
most viszik a galambodat!
Nyisd ki, babám, mind a kettőt,
most viszik a te szeretőd!

Édesanyám sok szép szava,
kire nem hajoltam soha,
hajoltam egy nem jóéra,
nem az édesanyáméra.


Beváltam huszárnak, de lovat nem adtak,
de lovat nem adtak, gyalog köll sétálnom.
Kértem a kapitányt, adjon egy paripát,
úgy viselem gondját, nem talál benn' hibát.

Ez a ló, ez lesz jó, ez a deres csikó,
ez a deres csikó huszár alá való.
Huszár a hátára, kard az oldalára,
kard az oldalára, úgy megy a csatába.


Ferenc Jóska katonának iratott,
lovat adott, hogy én gyalog ne járjak.
Ha felülök én annak a hátára,
gyenge testem, jaj, de illik reája.


Szép a huszár, a kilences, ha felül a lovára,
sarkantyúját belevágja lova két oldalába.
Kantár szára hosszúra van eresztve,
ne sírj, kedves kisangyalom, nem leszel elfelejtve!

Édesanyám, kedves anyám, mért szültél a világra,
kilenc fontos, kilenc fontos ágyúgolyó számára?
Kilenc fontos ágyúgolyó eltalál,
azt se mondom, azt se mondom, voltál-e édesanyám.


***ban végigmenni nem merek,
mer' a lányok alsószoknyát viselnek,
három fodor csipke leng az alján,
hetvenhatos kopogtat az ajtaján.

Ne kopogtass hetvenhatos, gyere be,
ölelőre vár a karom idebe',
gyere be, gyere be, barna babám,
nem haragszik terád az édesanyám!