Elefánt - Hinta

a szemem eltakarom beugrom a kútba
mélyen alászállok a szél a szemem fújja
seb nyílik a bordán matatok a zsebbe’
maszatolok egy kis mocskot a sebembe

kulcslyuk már az ég a kulcsom belemártom
fáj a mosoly íze az elharapott számon
megnyílik az ég belenézek a szemedbe
pokol tüze éget s én hiába szeretlek

ezer szürke színű szivárványok nyílnak
míg elengedem végre gazdáját a kínnak
a szemem eltakarom a napot eszem meg
hátha bennem világít majd bennem mintha

bennem mintha
bennem mintha

kész most karol át szaladok tépi magát
széjjel szakadok néznek a fák folynak a hasamon végig
a nyálkás nyúlós szavak hogy remeg a száj
sírok zavarom össze a víz tükrét nyakadon húzom végig az orrom
a nyakadon húzom az orrom a nyakadon

a szemem eltakarom nem akarok lenni
üres minden kint bent így rejt el a semmi
a szemem eltakarom a napot eszem meg
hátha bennem világít majd bennem mintha

bennem mintha
bennem mintha

bennem van az ördög bennem van az ördög

kész most karol át szaladok tépi magát
széjjel szakadok néznek a fák
folynak a hasamon végig a nyálkás nyúlós szavak
hogy remeg a száj sírok zavarom össze a víz tükrét
nyakadon húzom végig az karmom
a nyakadon húzom a karmom a nyakadon

én vagyok az ördög
én vagyok az ördög