Magna Cum Laude - Kegyvesztett papírsárkány

Boldog így már, megnyugodott,
Fuvallatok nélkül
A kegyvesztett papírsárkány azért
Elrak egy szelet szelet emlékül
Megfújatja vele magát,
Ha nem kap majd zivatart
Miért rakjon össze magának
Egy újabb vihart?

Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged ahogy elzavart,
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset

Pedig milyen kevés is elég volt
Nekünk eleinte
Egy pille szárny pár kellett csak
Enyhén meglegyintve
Lett belőle hatalmas, üvöltő,
Tajték égszakadás,
Majd nem sokkal utána
Szerelem magvetése, s belőle
Boldog gyermekáldás

Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged ahogy elzavart,
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset

Hiába vársz a kapu előtt, megint
Mikor a felleged ahogy elzavart,
Úgy most az enyém legyint
És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg
Most már a kilincset
Ahogy én nem találtam meg akkor
Úgy most te sem fogod a kincset