Horváth Attila - Olyan szép a szerelem

Azt a szót megbántam már régen,
és mindent újra kezdenék.
Az a szó már elveszett a szélben,
s minden könnyem felitta a rét.

Vissza tér és vigasztal az álom,
hogy egyszer majd kibékülünk.
Nézd a lomb is újra nő a fákon,
egymás nélkül mi sem élhetünk.

Oly szép, olyan szép a szerelem,
olyan szép a szerelem, hogyha másodszor jön el.
Olyan szép, ha a megtört szíveken,
ha a megtért szíveken újra él és ünnepel.

Szép, ha egy fáradt rózsafán,
ha egy régi rózsafán jön a második virág.
Szép, hogyha halványabb is tán,
hogyha sápadtabb is tán, mint az első boldogság.

Jön az ősz és végig fut a kerten,
úgy fázik minden, ami él.
Itt az út, min veled együtt mentem,
most a fákat borzolja a szél.

Látod, annyit gondolok a múltra,
a szívem most is visszavár.
Hogyha eljössz, kibújik majd újra,
egy kis fáradt őszi napsugár.

Oly szép, olyan szép a szerelem,
olyan szép a szerelem, hogyha másodszor jön el.
Olyan szép, ha a megtört szíveken,
ha a megtért szíveken újra él és ünnepel.

Szép, ha egy fáradt rózsafán,
ha egy régi rózsafán jön a második virág.
Szép, hogyha halványabb is tán,
hogyha sápadtabb is tán, mint az első boldogság.

Ó, kérlek, hidd el énnekem,
lehetsz boldog még velem,
olyan szép a szerelem.