Hobo Blues Band - A dublini úton (Rocky Road to Dublin)

Július havában mentem el otthonról,
Búcsúzkodnom kellett asszonytól és lánytól,
Csókoltam anyámat, öleltem apámat,
Ittam egy utolsót, hagyjon el a bánat!
Tudtam, mennem kell. Futva mentem el,
Dombra-hegyre fel. Merre? Nem tudom,
Jöttek rossz manók, szellemek se jók,
Tolvajok, rablók a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Elnyúltam egy este, nem tudtam aludni,
Reggel jó időben kellene indulni,
Ittam egyet még igen nagy bánatomban,
Ír ember, ha iszik, meggyógyul ott nyomban.
Néztem a sok lányt, mosolyogtak rám,
Mint az én drágám, nevetős kis húgom.
Úgy elfáradtam a sok munkában
És az ivásban a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Megérkeztem végre Dublinba, de kár,
Nem tudtam, hogy itt milyen módi jár,
Sétálgattam estig, mint a turisták,
Közben a csomagom valakik ellopták.
Elgondolkoztam, elbóbiskoltam,
Felordítottam, üres volt a botom,
Valaki kirabolt, ám senki sem szólt,
Zsandár egy sem volt a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Továbbálltam innen, engem úgysem várnak,
A rakpartra értem, hol a hajók állnak,
Szólt a kapitány: tűnjek el onnan,
Mielőtt elment, gyorsan felugrottam,
Előbb mókáztam, később horgásztam,
Végül rókáztam. Tudtam, meg nem úszom.
Csak nyögtem nagyon, nyöszörögtem vakon:
Bár lennék azon a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Kikötöttünk végre a nagy Liverpool-ban,
Bunkónak neveztek egy koszos lebujban,
Odavágtam volna, próbáltam megállni,
Mikor a hazámat kezdték gyalázni,
Csíptem, haraptam, löktem, forogtam,
Rúgtam, bokszoltam, forgott a botom,
Nem adtuk alább, pár haver beszállt,
Vívtuk a csatát, mint a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.