Kazal László - Nekem a horgászás az örömöm

Sportra van ma minden ember nevelve.
A turista felmászik a hegyekbe,
az evezős evezik a Dunán,
futballista fut a labda után.
Teniszező csapkodja a rakettet,
birkózó a két vállára lefekhet,
és aki a lósport híve marad,
fogad, és a pénze után szalad.

Nekem a horgászás az örömöm,
és ezt az asszonykámnak köszönöm.
Nélküle sosem lettem volna horgász én.
Horogra tűzök egy-két kukacot,
és aztán jó hangosan ugatok,
s a halak ficánkolva jönnek már felém.
Összesúgnak: Nézd, a Laci bácsi,
hozott finom harapnivalót!
Nekünk ezért jut ily jó eledel,
mivel az asszony otthon felesel,
mi pedig némán tűrünk,
s nem szólunk egy szót.

A halak a panaszomat megértik,
otthon nem tejfel az élet fenékig.
Egyet szólok, és a drága nejem
minden szóra százzal felel nekem.
Ha rájön a locsogási időszak,
ilyenkor a horgászbotom segít csak.
Válópert, ha említeni merek,
akkor még a nyelve jobban pereg:
"Te nyakigláb léhűtő, te akarsz válni?
Nélkülem nem fogsz se ülni, se állni,
se inni, se enni, se adni, se venni,
nélkülem nem tudsz te semmit se tenni.
Spórolok teérted, nem tartok cselédet,
mosok és vasalok, főzöm az ebédet,
szőnyeget porolok, szobákat vikszelek."
Drága kis anyukám, hiszen csak viccelek!
"Te, ne beszélj vissza, még te akarsz válni,
még egyszer ne mondd, mert pórul fogsz járni!
Hát gondolkozz kicsit, te szegényke legény,
mi itt a tied és mi itt az enyém?
Enyém a háló és enyém a szalon,
enyém a konyha, a képek a falon.
Enyém a szőnyeg és enyém a vitrin,
enyém a csillár, a toalett szekrény,
enyém a tükör, a likőrös készlet,
a hallban az asztal és hozzá a székek,
enyém a függöny és enyém a lámpa,
a paplan, a vánkos, a matrac az ágyba,
enyém a spájzba a diófa láda,
ami csak nemrégen került a házba,
enyém a kincs, ami bezárva abba,
öt deka kávé és húsz deka szappan."
Ez a helyzet otthon, mit lehet itt tenni?
Megfogni a botot, s a nyakamba venni.

Nekem a horgászás az örömöm,
és ezt az asszonykámnak köszönöm.
Nélküle sosem lettem volna horgász én.