Simándy József - A Trubadur- Manrico áriája és a Stretta

Ó, jöjj, az édes álom
Valóra váljon,
Soha már el ne szálljon!
Ah, édes párom, drága nőm, az oltár kössön össze
S nem rémít akkor a halál, kardomat vér fürössze!
De hogyha meg van írva tán
A sorsom fönn az égben.
Ha meg van írva, hogy csatán
Kiontsam ifjú vérem,
Még ott is akkor is a hű szívem
Csak téged lát, csak érted ég
És ott fönn várok rád híven,
Ha befogad az ég!

LEONÓRA
A templom égi hangja vár.

MANRICO
A templom égi hangja vár.

LEONÓRA
Szívünkre vár a boldogság.

MANRICO
Szívünkre száll e hang.

LEONÓRA
Kössön az oltár össze véled s a szűzi tiszta vágy

MANRICO
Az kössön össze véled, s e szűz tiszta láng.

LEONÓRA
Kössön az oltár össze.

RUIZ
Manrico!

MANRICO
Szólj!

RUIZ
A cigánynő... jer hát, nézd mennyi fáklya!...

MANRICO
Nagy Isten!

RUIZ
A keze gúzsban... és ott készen áll a máglya!

MANRICO
Nagy ég! A szívem megremeg!
Felhő borul a szememre!

LEONÓRA
Te reszketsz!

MANRICO
Ha tudnád, ki az ott?!
Az én...

LEONÓRA
Beszélj!

MANRICO
Az anyám!

LEONÓRA
Ah!

MANRICO
Ott viszik szegényt! Ó, iszonyat!
Szívem elakadt, megfúlok!
Hívd össze gyorsan a hívek csapatát,
Menj! Menj! Siess! Szaladj!

Ó, szörnyű máglya,
Roppan már lángja,
Felforr a vérem, a lelkem űz!
Hamvadjon el a tűz,
Oltsd el a lángot,
Ha kardot rántok,
Vér oltja el!
Ki lenne gyáva,
Ha anyja várja,
Ha már a máglya lánggal lobog!
Drága az élted,
Hadd küzdjek érted,
Megmentlek téged, vagy meghalok!
Megmentlek én, vagy meghalok!
Megmentlek, vagy érted halok ó anyám.

RUIZ, FEGYVERESEK
Csatára, csatára, csatára-harcra fel!

MANRICO
Anyám, nem hagylak!
Megvívok érted
És megváltlak téged
És hogyha kell, veled halok!

RUIZ, FEGYVERESEK
Csatára, csatára, csatára-harcra fel!
Mi készen állunk harcolni véled,
Diadal, vagy halál!