The Medley's - Beton Vadon

Sáros város főterén,
vagy háromsávos flaszterén
egy szürke színű képregény,
a falra felfújt költemény.
Ezt kérem én, ezt kérem én,
ez beton kemény,
nem számít itt semmilyen erény.
A téglapokolban nincs több remény,
a kékszínű féreg, ha besiklik elém.
Felszállok, és mint hal a konzervben,
szagolom, ki fogódzkodik mellettem.
Annyi mindent átéltem itt már,
kellett nekem ide születni,
habár már nem érdekel,
nem érdekel, nem érlek el.

Semmi sem szebb, mint a pesti éjjel.
Hétvégén mindig életre kel.
Két végén ég a pesti széjjel:
Pest éjjel percről percre él.
Pesti fényben ússz az esti széllel,
sötétkékben aranylón ég a tér.
Pest ölel, Pest emészt, Pest kérlel:
vénáiban forr a pesti vér.

Sok szép szöveget költöttem itt már.
Kifejtettem, én nem éneklek némán.
A hajnali sétán, ha életre kel megint a nép,
sokszínű pép, elém állós páros,
a város mocskos vidámpark,
daloltam itt már minden szart,
minket a járdasziget szinte szinten tart,
mikor kard ki kard jön a népem,
mikor a képembe tolja a farát,
itt vagyok én, ott meg jónéhány barát,
győzzük le együtt a parát, egy párat,
lámpát, pirosat, zöldet, sárgát,
tárd hát a szádat nagyra,
készülj a városi fagyra,
ma be vagy havazva!
Találsz itt mindent, ami hamis, ami bomlaszt,
azt is, amit magadból unalmadban ontasz,
omlassz sitthegyet, vagy mészkőlavinát,
ne csak keresd, találd is meg a hibát,
jobb ha mormolod az imát,
ne kérdezd, a világ mitől olyan, amilyen,
nem benned a hiba, hanem abban, akiben
Pest ilyen,
Pest ilyen,
Pest ilyen,
festőien.