Orfeus - Rossz csillag

Inséges idők jártak, mikor születtél, asztalra ritkán jutott meleg friss kenyér.
Magányosság volt a társad, az őrült messzeség.
Felnőttél a semmi között, veled senki nem törődött még.

Láttál már magad körül sok-sok pusztulást, érezted a bőrödön, hogy mi a valóság.
Elvakult indulat mi hajtott csak tovább
A szenvedés már nem mondd semmit, érzelmeid mind elhaltak már.

Gonosz álmok ha gyötörnek téged, démonok égetik forró véred , ébredj fel már!
Ördögök közt vergődik lelked, csábít a pokol itt nem kell félned, ébredj fel már!

Rossz csillag fénye oly perzselően éget, a gonosz hatalma nem belőlünk éled.
Bár a lélek sötét és fagyos világ.
Nézz körül milyen útra tévedsz, a pengén táncolsz ez elég veszélyes.
Megcsúszol és akkor már nincsen tovább.

Zaklatott indulatok szállnak néha rád, agyadnak rémképe túl szőrnyű valóság
Gyülölet él már csak benned mindenki iránt
Hívogat egy másik világ, nem tudod, hogy mi lesz veled már.

Gonosz álmok ha gyötörnek téged, démonok égetik forró véred , ébredj fel már!
Ördögök közt vergődik lelked, csábít a pokol itt nem kell félned, ébredj fel már!

Rossz csillag...