Sárosi Katalin - Dúdolom

(Du-du-du, á-á-á,...)

Du-du-du dúdolom én
ezt a halk szavú dalt örökké,
amíg dúdolom én,
ez a dal, ez a szív az övé.
Közben elfeledem,
ami fáj, hogy ő már nem enyém.
Nekem nincs egyebem, csak a zeném.
Közben álmodom én,
du-du-du, ezt a lágy muzsikát.
Újra képzelem én, hogy enyém,
újra ő ölel át,
és úgy érzem én, hogy ő mellettem áll,
és a dalból az ő mosolya száll.

Oly gyönyörű volt
az a hold, az a nyár,
a mennyei perc,
mikor ajkamra ajka hajolt.
Egy lüktető dalt muzsikált
künn a gitár, s ez a dal
a mi szerelmünk dallama volt.

Du-du-du dúdolom én
ezt a halk szavú dalt örökké,
amíg dúdolom én,
ez a dal, ez a szív az övé.
Közben elfeledem,
ami fáj, hogy ő már nem enyém.
Nekem nincs már egyebem, csak a zeném.

Lá-lá-lá,...

Oly gyönyörű volt
az a hold, az a nyár,
a mennyei perc,
mikor ajkamra ajka hajolt.
Egy lüktető dalt muzsikált
künn a gitár, s ez a dal
a mi szerelmünk dallama volt.

Du-du-du dúdolom én
ezt a halk szavú dalt örökké,
amíg dúdolom én,
ez a dal, ez a szív az övé.
Közben elfeledem,
ami fáj, hogy ő már nem enyém.
Nekem nincs már egyebem, csak a zeném.