Sebezhetetlen Produkció - Kitaszított

A türelmem lassan a végéhez érkezett,
Már nyoma sincs annak, ami lefékezett.
Nem szerelem van, csak felsőbbrendűség,
Mert régóta már nem tart vissza a hűség.

Ketyeg az órám és csak rohannak a percek,
Százával születnek az értelmetlen versek.
Nem is érti ezt a többség, csak nevet rajtuk,
Ellenem a közöny az egyetlen pajzsuk.

Gyászmarketing csupán! - ezzel nyugtatják magukat,
Hisz nem számít semmi, csak tömjék a hasukat.
S amit reggelre építek, azt estére szétszedik,
Pedig amiben nem hisznek, az attól még létezik.

Bár én, nem vagyok szent, de igazol az akarat,
S tudom, hogy igen…megérdemlem magamat.
S, hogy bármit is tettem, arra sosem lesz mentség,
Nem is vártam el soha, hogy az én lelkem mentsék.

Viszont nem én vagyok az, ki itt háborút szított,
Csak egy kívülálló vagyok, csak egy kitaszított.
Így hát, nem éri meg időt s erőt ölni belém,
Nem happy endre fog majd végződni a mesém.

Az életem egy pontját már Isten szerkeszti,
Így, mire bármit is adnátok, értelmét veszti.
De nem is kell tovább kínlódni velem,
Az asztalnál nemsoká üres lesz helyem.