Dorothy - Otthon bárhol

Jobb kéz, fent a hüvelykujj,
Mutatom én is pont arra mennék.
Út szélén az unalom,
Valaki mellé végre úgy beülnék.

Nem mondom, hogy sietek, vedd úgy.
Csak a szív, ami türelmetlen hajt.
Nem tudom, hova megyek.
Hegycsúcs, város, vagy egy drága tengerpart.

Egy másik kontinens közepére,
Csak valaki vigyen el végre.

Nekem jó lesz, mindegy akárhol,
Nem számít mennyire távol.
Ha idegen a szó, akkor is értem,
Mert otthon vagyok bárhol.

Jobb kéz, fent a hüvelykujj,
Stoppolok, útba ejtem a világ szélét,
Ha odaértem megfordulok, megyek, megnézem a másik végét.

Mindegy, hogy északra vagy délre,
Csak valaki vigyen el végre.

Nekem jó lesz, mindegy akárhol,
Nem számít mennyire távol.
Ha idegen a szó, akkor is értem,
Mert otthon vagyok bárhol.

Nem mondom, hogy sietek, vedd úgy.
Csak a szív, ami türelmetlen hajt.
Nem tudom, hova megyek.
Hegycsúcs, város, vagy egy drága tengerpart.

Mindegy, hogy északra vagy délre,
Csak valaki vigyen el végre.

Nekem jó lesz, mindegy akárhol,
Nem számít mennyire távol.
Ha idegen a szó, akkor is értem,
Mert otthon vagyok bárhol.

Nekem jó lesz, mindegy akárhol,
Nem számít mennyire távol.
Ha idegen a szó, akkor is értem,
Mert otthon vagyok bárhol.

Nem számít mennyire távol,
Mert otthon vagyok bárhol.