Kovács Erzsi - Cigányrománc

Valamikor rég a mi kis falunkba
cigány karaván érkezett,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
egy karaván érkezett.

A kocsik oly tarkák, s a borzas lovacskák
futottak a kocsi előtt,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
mikor megláttam őt.
Szívembe zártam őt.

És jött az este, és szállt a dal a tűz körül,
lá-lá-lá,
legények, leányok táncoltak körös-körül,
lá-lá-lá.

Egy cigány legény, cigány legény
csak játszott egy kopott gitáron,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
néztem tüzes szemét, lángoló két szemét.

Egy cigány legény, cigány legény
csak játszott egy kopott gitáron,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
aztán a tűz kialudt, s mindenre csend borult.

És másnap már én nem tudtam kivárni
az estét, hogy láthassam őt,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
hogy újra meglássam őt.

A kocsik, a tarkák, s a borzas lovacskák
mind visszahúzták a szívem,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
azt hittem, nem jön el az az est sohasem.

És jött az este, s a tábor már nem volt sehol,
lá-lá-lá,
s valahol messze egy gitár már másnak dalol,
lá-lá-lá.

Te cigány legény, cigány legény,
ó, hol vagy, ó, mondd, merre jársz,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
de nem felel senki már, csak a szél, s egy gitár.

Te cigány legény, cigány legény,
ó, hol vagy, ó, mondd, merre jársz,
tam-tara-ratata-tam-tam, ta-tam-tam, ta-tam,
de nem felel senki már, csak a szél, s egy gitár.