Poór Péter - Elvesztettem a jókedvemet

Elvesztettem a jókedvemet.
Miért keresném, úgyis kár.
Olyan régen történt mindez,
hozzászoktam, nem is fáj.
Átrendeztem az életemet,
mint egy szűk szobát,
nem gondolok rád.
Ne menjek el innét,
hogyha értem kettőnk szerelmét.
Hogyan lehet most is élni,
ami elmúlt nagyon rég?
Keresem a választ,
nem lesz könnyű,
számíthatok rá.
Az lenne a legjobb,
nem gondolni rád.

Mert elvesztettem a jókedvemet.
Miért keresném, úgyis kár.
Olyan régen történt mindez,
hozzászoktam, nem is fáj.
Átrendeztem az életemet,
mint egy szűk szobát,
nem gondolok rád.

Ne menjek el innét,
hogyha értem, mindez mire jó?
Rájöttem, hogy együtt
sokkal szebb volt a frissen esett szó.
Össze-vissza jártunk sok szép utcát,
s mindig nevettél,
azóta se bántam meg, hogy szerettél.

Csak elvesztettem a jókedvemet.
Miért keresném, úgyis kár.
Olyan régen történt mindez,
hozzászoktam, nem is fáj.
Átrendeztem az életemet,
mint egy szűk szobát,
nem gondolok rád.

Ne menjek el innét,
hogyha én ezt hosszan bírom még.
Akárhogy is nézem, ketten jobb lesz,
és csak van segítség.
Aludjunk rá egyet inkább,
mint a múltat kutatnánk,
s jó lenne, ha most már
együtt dúdolnánk.

Lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá-lá,..
Átrendeztem az életemet,
mint egy szűk szobát,
nem gondolok rád,
s jó lenne, ha most már
együtt dúdolnánk.
Lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá-lá,..