Barbárfivérek - Öregsuli (közr. Kool Kasko)

Tibbah:
Emlékszem mindenre, az egész hogyan kezdődött,
A barbár tarolt, míg a többi páva vergődött,
A miénk tiszta maradt, pénzzel nem fertőzött,
Családom a Bloose Bro, ez vérrel szerződött,
Egyszer már jártam itt, régebben álmomban,
Együtt lógok azokkal, akikkel együtt álmodtam,
Ez mára valóság, nem járunk az álmokban,
Hogy eddig jutunk majd, arról nem is álmodtam,
Ez olyan játék, hol nincsen Game Over,
Masszívan toljuk, mint két kopott Range Rover,
Dé és Té a négykezes revolver,
A szavunk hideg zuhany, a jégeső agyonver,
Amíg élek, nem dobom le a lantot,
Gyúrom a beat-et, mint SnoopDogg a bluntot,
Mi felénk magasról szarják le a rangot,
Veled vagyunk bro, csak told fel a hangot,
A lemez barázdáin otthagyjuk a karcot,
A szavunk belep minden utcát és placcot,
Nap mint nap küzdünk, de megéri a harcot,
A küzdőtéren látunk mindig ismerős arcot,
Csak az hallgasson, ki a soraimban bízik,
Engedj közel és egy ajtó kinyílik, én
Tudom, hogy jut el a szó májktól a szívig és
Maradok önmagam, bölcsőtől a sírig.

Refrén:
Ha majd őszül a haj és remeg a kéz,
Ha lelassul minden és nem pereg az ész,
Akkor is ugyanúgy csak bólint a fej,
A markunkba ég az utolsó hüvely,
Ha már nem visz a szív és az izom nem tart,
Ha a cél tisztán látszik és eltűnt a start,
Akkor is ugyanúgy odatesszük, ha kell,
Öregsulisok mind, gyerünk álljatok fel.

Deego:
Hogy mit adsz fel, vagy vállalsz el csak rajtad múlik,
Ha erősnek születsz, mindig lesz, ki fel rajtad kúszik,
Kitapostam gyerek pár cipőt már a csúcsig,
Ezrek hallgattak, mire elszámoltam húszig,
Fanatikus, így méltattak, kik ismertek,
Azok tévedtek csak igazán, kik azt hitték, kiismertek,
Úgy körülírlak téged, azt hihetnéd, hogy ismerlek,
A zene hitet adott mindig, hívhatnám akár Istennek,
Rengeteg mára már a rab, a kezek nem emelkednek, ha nem batár már a rap,
A gyóntató tömeg csak rám vár, akár a pap,
A stílus korlátlan, ma már határt már nem szab,
Alázat mind felett, de nem mártír katonák,
A beefek mendemondák mindig, csak átírt babonák,
Keresztet hordanak, kik magukat szögelték fel,
Amit tettek ellenük, pont, hogy ők követték el,
Mindig pozitív maradok, mint egy rasztafáriánus,
Fekete csillag, egy khali cári árus,
Akár Ussain a villám, dörrgetem az eget,
A szempont mindig csak ez volt, nem hol tölthetem a zsebet,
Ez levegőtlen tér, az értelem megfúló,
A sötétek nem értik, nagy részük földet túró,
Aki minket szeret örök, a portéka nem múló,
Bedugult füleknek, mint a gyertya fülbe gyúló.

Refrén:
Ha majd őszül a haj és remeg a kéz,
Ha lelassul minden és nem pereg az ész,
Akkor is ugyanúgy csak bólint a fej,
A markunkba ég az utolsó hüvely,
Ha már nem visz a szív és az izom nem tart,
Ha a cél tisztán látszik és eltünt a start,
Akkor is ugyanúgy odatesszük, ha kell,
Öregsulisok mind, gyerünk álljatok fel.