Bródy János - Dumdulidú

Amikor az ember szerelmes
olyankor egy kissé bolond lesz
Ide-oda táncol a szobában
s ilyeneket dúdol magában

Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
dum-duli táncol a szobában
Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
dum-duli dúdol magában

Amikor az ember magányos
minden buta kis dalt elátkoz
Ide-oda járkál kabátban
s ilyeneket mormol magában

Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
dum-duli, járkál kabátban
Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
dum-duli mormol magában

Tudod, néha édes mindegy
hogy mirõl szól a dal
Tudod, nem tesz jót neked sem
ha felkavar
hiszen annyi minden volna
mirõl énekelhetnék
de van itt baj már így is épp elég

Én is tudom azt, hogy mit érzel
Tele van a csizmád az egésszel
De ha sok a bánat, megárthat
Legyen a dalunk hát vidámabb

Amikor egy ajtó bezárul
Valahol egy ablak kitárul
Valahol nyílnak a virágok
Ne temessük még el a világot

Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
Dum-duli, nyílnak a virágok
Dum-dilidú-dú, dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot

Tudod, néha édes mindegy
hogy mirõl szól a dal
Tudod, nem tesz jót neked sem
ha felkavar
hiszen annyi minden volna
mit mondanék
de van itt baj már épp elég

Ezzel a kis dallal azt üzenem
Aki bújt, elbújt, aki nem, nem
Gyere velem, szedjünk virágot
Ne temessük még el a világot

Dum-dulidú-dú, dum-duli-dú
Dum-duli, szedjünk virágot
Dum-dilidú-dú, dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot