Bródy János - Szóljon a dal

Volt néhány év, talán csak néhány pillanat
Mikor úgy éreztük, értünk szól az indulat
Volt néhány dal, amiben a szívünk hangja szólt
És amit addig nem mondhattunk el, mind benne volt

És szólt az a dal, mint egy Új Remény
A lelkünkhöz szólt és szétáradt, mint a fény

Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel
Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd
Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még

Volt néhány év, mikor úgy tűnt, reménykedhetünk
Hogy a hazugságok rabjai már nem leszünk
És szólt az a dal, a szívünkre ható
Hallgattunk rá, hittük, hogy jó:

?Hallgass a szívedre??
Hallgass a szívedre ? de a szívünk fáj
És annyira fáj, hogy az túl sok már

Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel
Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd
Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még

És, aki hallja és érzi
Tudja, hogy nincs egyedül

Hát szóljon a dal, csak így mondhatjuk el
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel
Hát szóljon a dal, hogy nem felejtjük el
Szóljon a dal, és őrizzük, ha kell

Hát szóljon a dal, még mindig itt vagyunk
Szóljon a dal, még összetartozunk
Hát szóljon a dal, a szívünk válaszol
Szóljon a dal, az életünkrõl szól