Rátonyi Róbert - Az ember dúdol a kádban

Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Minden ember dúdol a kádban,
míg lubickol, lá-lá-lá.
Mint Caruso, trallalázva
száll a zengő szappan-ária.
Lá-lá-lá-lá!
Bugyborékol, szinte habzik,
és a szomszéd tudja már,
hogy Kovács úr itt a kádban,
mint az Operaházban ül,
s Verdit korrepetál.
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá,
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Kis Katóka pongyolája
könnyű ívben lebben el,
ott a táskarádiója,
s azzal együtt tercet énekel.
Ül a kádban szép Katóka,
száll a ritmus, szól a dzsessz,
mert dizőznek készül,
és a hangja zsibongva búg,
sláger dala csak ez.
Báp, ju-báp, báp, ju-báp,
báp, ju-dáp, ju-dáp, ju-dáp.
Báp, ju-báp, báp, ju-báp,
báp, ju-dáp, ju-dáp, ju-dáp.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Péter és Pál, két öt éves,
csöpp legényke kádban ül.
Kis vitorlás száll a vízben,
ámde végül lassan elmerül. Brrr.
Tengerészek harcban állnak,
csöppnyi kádban vad vihar,
és úgy zeng a gang,
a cérnahangú tengeri medve bocs
srácok dalaival.
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá,
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Licsi-locsi, locsi-locsi,
locsi-locsi, locsi-locsi, poccs.
Szombat este van melegvíz,
és ilyenkor zeng a ház.
Itt a Tosca és Aida,
ott egy csábos Carmen trallaláz.
Lá-lá-lá-lá.
Zeng a ház is, reng a bázis,
úgy danászunk szerteszét.
Vígan ázva, áriázva
kád így küldi a kádnak el
nótás üzenetét.
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá,
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá.
Így ezzel vége már a dalnak,
húzzuk rá a tust! La-lá!