Eszményi Viktória - Ennyi maradt a nyárból

Szép téli reggel
fehér háztetőkkel, hulló pelyhekkel.
Hóember a sarkon álldogál
és barátkozik sok kis gyerekkel.

Téli reggel, őszi reggel
hulló levelekkel, langyos meleggel.
Szakadt gúnyát hagyott ránk a nyár
és megfoltozta tarka színekkel.

Az őszi reggel.
Így táncol az év, nyár a téllel.
Így táncol az év, és csak nézi az ember,
hogy a forgatagból szép emlékekkel
végül felvillan a nyár.

Ennyi megmaradt még a nyárból,
parányi csepp a nap sugarából.
Néhány elkésett égi vándor
falevél is vélik a fától.
Őszi reggeleken talán csak én hiszem,
hogy nem lesz hűtlen, kedvesem, a nyár.

Segíts te is nekem, melegítsd a szívem újra fel.
A legmagasabb fokot, ha átölel a karod, érje el.
Gyere hát, szívemet melegítsd te is át,
Hozd el életem eddigi legszebb nyarát.
Gyere el hát és újra kigyullad, mit eloltottunk már.

Ennyi megmaradt még a nyárból,
amit a múlt hagyott itt magából.
Még egy éj a sok éjszakából,
még egy szál a sok , szép virágból.
Őszi reggeleken talán csak én hiszem,
hogy nem lesz hűtlen kedvesem a nyár.

Segíts te is nekem, melegítsd a szívem újra fel.
A legmagasabb fokot, ha átölel a karod, érje el.
Gyere hát, szívemet melegítsd te is át,
hozd el életem eddigi legszebb nyarát.
Gyere el hát és újra kigyullad, mit eloltottunk már.

Segíts te is nekem, melegítsd a szívem újra fel.
A legmagasabb fokot, ha átölel a karod, érje el.
Segíts te is nekem, melegítsd a szívem újra fel.
A legmagasabb fokot, ha átölel a karod, érje el.

Gyere hát, ölelj át, gyere hát, ölelj át,
gyere hát, ölelj át, gyere hát, ölelj át.
Gyere hát!