Kazal László - Mondd, mit kacsingatsz

Tavaszi zöld már az erdő,
virít a kék, sárga kendő.
Tavaszi kedvvel kel fel
minden kislány reggel.
És hat napon át ír a gépen,
de szombaton kis fejében
ezer apró, kis édes tervet
forgat, tervel.
Friss ibolyát kellene szedni
holnap vagy orgonát, ha talál.
Ma este meg valami tánc-teára megy,
hol rá egy fiú vár.
Mert az élet úgy szép, ha páros,
eljön az éj, holdvilágos.
Az égre nézve így kiált fel száz ifjú pár:

Mondd, mit kacsingatsz, vén holdvilág?
Átmulattunk egy éjszakát,
és hajnal felé a tánc után
kezdtünk sétálni Óbudán.
Mondd, öregem, tudod-e Óbudán
a fán mi terem? (Szerelem.)
Hát ma talán ma éjjel
épp a páromat keresem. (Keresem.)
Mondd, mit kacsingatsz, vén holdvilág,
mit fürkészel itt Óbudán?
Feküdj le hát és egy szót se szólj,
hidd el ez így van jól!

Mondd, mit kacsingatsz, vén holdvilág?
Átmulattunk egy éjszakát,
és hajnal felé a tánc után
kezdtünk sétálni Óbudán.
Mondd, öregem, tudod-e Óbudán
a fán mi terem? (Szerelem.)
Hát ma talán ma éjjel
épp a páromat keresem. (Keresem.)
Mondd, mit kacsingatsz, vén holdvilág,
mit fürkészel itt Óbudán?
Feküdj le hát és egy szót se szólj,
hidd el ez így van jól!