Kalocsai Zsuzsa - Marica grófnő - Ne szólj kicsim

Taszilo:
Vedd fel a szép ruhád ma kicsikém,
Ha besötétedett, eljövök én,
Kocsiba ülve messze robogunk,
Kirúgunk a hámból és rosszalkodunk.

Marica:
Hová viszel szívem, remegek ám,
Merjek-e menni én, csacsi leány?

Taszilo:
Most ne kérdezz semmit,csak jöjj el velem,
Gyere, siess, ahová hív a szerelem.

Ne szólj, kicsim, ne szólj,
Csak hallgass,úgy válaszolj,
Nézz rám, hogy senki se értse más,
Ez több, mint egy vallomás.

Együtt:
Ne szólj, csak nézz reám,
Egy pillantás csupán,
A szótlan szót is megértem jól,
Oh, ne szólj, szívem, ne szólj!

Marica:
Nos, idejöttem, szívem ide vont,
De ugye, nem fogsz bántani na mondd,
Tavaszi estén oly nagy a veszély,
Ha egy bűvös keringő halkan zenél.

Taszilo:
A derekad remegve fogom át,
És a homályban szám keresi szád,
És esdeklőn könyörgöm, én Istenem
De ne felelj, kicsi szívem, felel a csend,

Marica:
Ne szólj, kicsim, ne szólj,
Csak hallgass, úgy válaszolj,
Nézz rám, hogy senki se értse más,
Ez több, mint egy vallomás!

Együtt:
Ne szólj, csak nézz reám,
Egy pillantás csupán!
A szótlan szót is megértem jól,
Óh, ne szólj, szívem, ne szólj!