VMX - Mozaik

Első verze:
A hangulat komor. Tombol egy hormon,
benned már meghalt, mélyen horkol.
Magamban érzem az ösztön, a vágy,
kiabál belül, felfordul a ház!

Megcsinálom, és meg tudom csinálni!
Érzem hogy jó lesz, és nem fogok hibázni!
Eltökélt vagyok, nem vághatnak tarkón,
másnap mégis, kinyúlok a padlón.

Futásnak eresztve, az erőm elfogyott,
széthullik minden, a filmem megkopott.
A félelem… hirtelen elfogott,
eltűnt az érzés, mi egykor megfogott.

Zongora szól, a fejem lüktet,
minden csepp belülről büntet.
Tiszta a bűntett a fejemben végre,
a képeket nem értem, feleljen végre!

Refrén:
A mozaik darabok szétestek,
de minden szombatom: szép este.
Mámoros hangulat kényeztet,
elszállok mint a lélegzet. x2

Bridge:
Én bújok te szaladsz,
én mennék te maradsz,
fejemben szilva,
tiédbe’ barack.
Olcsó vegyület, vérembe szivárog,
poharam csapom, még egyet kívánok!
Ha tudnám, látnám, érezném,
szék alatt késem nem élezném.
Mert bújok te szaladsz,
én megyek te maradsz,
sajnálom,
így hátra nem haladsz…

Második verze:
Elvesztettem, az Egyetlenegy-et,
azóta, lelkemben semmi sem termett.
Gondoltam nem gondolok többet erre,
de rájöttem a gondolat: törhetetlen.

Falakat húzok az elmém köré,
tetőt: hogy ne jussak a felhők fölé.
Nem értik sokan hogy miről is beszélek,
sarokba’ bújva majd magamnak mesélek.

A tudás átok, te nem értheted,
egyedül kell maradnom, viszlát ég veled!
Nem véd meg önmagamtól semmilyen törvény,
-Hello haver, a pofonok földjén!

Refrén:
A mozaik darabok szétestek,
de minden szombatom: szép este.
Mámoros hangulat kényeztet,
elszállok mint a lélegzet. x2