VálaszÚt - Rózsa Sándor

Megyek az úton a széllel szemben.
Éget a régi láz.
Kattog az agyam a dermedt csendben,
egy postakocsi felráz.
Az éjszakát a pusztán töltöm.
Farkasok lesnek rám.
Puskámat csőre töltöm,
már nem is remeg a szám.

Kérvényt küldtem a királynak,
de a fejesek soha sem változnak.
Elutasítottak, mindennek elmondtak.
Már nem is érdekelnek.

Végeztem!
Amit tettem, megtettem.
Megbűnhődtem mindenért.
Kényszer volt.
A régi életem másról szólt.
Egy esély nekem is jár.
Egy utolsó esély nekem is jár!

Az apám kötélen végezte,
lovat lopott valakitől.
Anyám így is szerette,
de féltette a vérétől.

A szakmát én is kitanultam,
folytattam a hagyományt.
Gazdagokat látogattam
és elvettem, ami járt.

Igazságot osztottam
és a szegényeknek mindig adtam.
Ha kellett fegyvert fogtam,
ott voltam ’48-ban
és raboltam eleget.

Végeztem!
Amit tettem, megtettem.
Megbűnhődtem mindenért.
Kényszer volt.
A régi életem másról szólt.
Egy esély nekem is jár.
Egy utolsó esély nekem is jár!

Kivégezni nem akartatok.
Rabláncon mutogattatok.
Látom rajtatok, hogy féltek.
Ha ez kell nektek, visszatérek!

Volt egy álmom tegnap este,
hogy börtönben halok meg.
De az Isten úgy rendelte,
hogy a nevem fennmarad, örökre.