Udvaros Dorottya - Jöjj el, és nézz ránk, úgy mint rég! (közr. Lengyel Kati)

Mama!
Így szólítlak téged,
Kinek írjak, ha nem néked...
Bár a felhők felett úgy tudom,
A postás ritkán jár...

Képzeld,
Láttam egy filmcézárt
Koktél-partin hozzám sétált
Azt morogta szégyenlősen:
Épp ilyen hölgyet várt!

Ó, Mama!
Örülnél, ha látnád!
Ha megcsókolna
Nem is bánnád
Adnád az ég áldását
Hisz nekem csak jót kívánsz!

Most megyek venni fürdőtrikót
Csak pepitát,
Nem rikítót!
És mondj el majd az angyaloknak
Mindent,
Merre jársz..!

Hát, ölébe mégse hulltam,
Mert én tőled azt tanultam,
Hogy három lépés távolság
Az először
Nem árt!

Meghívott egy luxusjachtra
Egy kis sétahorgászatra
Írd meg Anyám válaszodba':
Illdomos lesz-e elmennem?

Fenn a fellegeken ott sétálsz
És vársz egy telefon hívást
Nincs légivasút
Sem más utazási mód
Mégis várlak én!

Jöjj el, álmomban!
Jöjj el, bárhonnan!
Ennyit kérnék!
Jöjj el, és nézz úgy rám
Mint rég!

Persze,
Van sok dolgod ott fenn!
Felgyújtod a csillagok fényét
De árnyék szíved fáj
Nem hoz űrhajóm,
Mégis várlak én!

Jöjj el, álmomban!
Jöjj el, bárhonnan!
Ennyit kérnék!
Jöjj el, és nézz rám úgy
Mint rég!

Megértjük egymást
És így lesz ez mindig
Nem gyűjt le keserű búcsúzás
Szív nem tűnhet el!
Az a fényben úszik tovább!

Jól van ez így!
Köztünk jár postás
Csönget, és belép,
A zárt ajtón át:

Hamis hír volt,
Az a sírbolt!

Jó így nézni,
Várni Rád!

Fenn a fellegeken ott sétálsz
És vársz egy telefon hívást
Nincs légivasút
Sem más utazási mód
Várunk mégis Rád!

Jöjj el, százszor kért
Édes álomként!

Ennyit kérnénk...

Jöjj el,
És nézz ránk, úgy
Mint rég!