Lovay László - Csárdáscsokor (Molnár csárdás, Sárgára van a vonatnak, Addig jó, míg jó a kedvünk)

Vízimalom áll a Duna közepén,
A molnárja, de szerelmes, víg legény.
/: Csónakon hej, csónakon járnak be hozzá
A lányok, de a lányok,
Mert a molnár csókba' szedi a vámot.:/

Legjobb dolga van a váci kislánynak,
Elcsavarja a fejét a molnárnak,
/: Nem kell annak, nem kell annak púdert venni
Magának, de magának,
Nullás lisztben fürödhet az vasárnap.:/

Sárgára van a vonatnak négy kereke festve,
Azon visznek engem Budapestre.
/: Ott várnak a göndör hajú szép kislányok,
Én meg csak úgy betyárosan kacsingatok rájok.:/

Megérkeztem Budapestre, várnak rám a lányok,
Képeslapot írok a babámnak,
/: Megkérdezem, szeret-e még úgy mint régen,
Mert különben Budapesten száz is akad nékem. :/

Addig jó, míg jó a kedvünk, szól a nóta a csárdában.
Hány liter bor van már bennünk, mennyi van még a pohárban,
/: Húzzad prímás, kell a jó kedv, csapj a húrba, cifrázzad,
Megtanítjuk ezt a csárdást még ma este a világnak.

Addig jó, míg szól a nóta, vígan járjuk a csárdában.
És ha kedvünk fogytán volna, újra töltünk a pohárba.
/: Húzzad banda, nincs még reggel, búslakodni ráérünk,
Ezt a csárdást együtt járjuk, minden este, amíg élünk.:/