Presser Gábor - Egyszer

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
s akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél,
vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál,
simán átölelhetnél, s csak hallgatnál és kérdenél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál.
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél,
egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
s én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél,
aztán átölelhetnél, s hagynám, kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szembe engednél,
aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél,
aztán megdicsérhetnél, büszkén körbenézhetnél,
a végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
aztán átölelhetnél – ronda vicc volt – röhögjél.
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál,
egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál,
aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál…

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémántgyűrűt vehetnél,
s akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél…