Vadas Zsuzsa - Három kis aranyásó

Bácsikám egy éjszaka aludni nem tudott,
mert a szomszédban egy vénkisasszony
gramofonozott.
Az aranyásók elől becsukta az ablakot,
de a bácsikámnak pechje volt,
bár aludni már tudott, de arról álmodott,
hogy a három aranyásónak három gyereke volt,
mindhárom vásott kölyök.
Kezükben csúzli volt és a nadrágjuk csupa folt,
és szóltak: Állj vagy lövök!
Három rajkó, mint az ördög,
megkötözték a bácsikám kezét. Jaj, a kezét!
Csúzlijukkal célba vették
egyszerre a bácsi füle tövét, s az orra hegyét.
Majd ráugrottak a hasára, hali-hali-hó,
mint három fürge csikó.

És szólt a bácsi, nem elég, hogy apátok gyötör,
hisz folyton róluk hallani nem kimondott gyönyör.
A történettől már szavamra falnak megyek én,
és most még ti jöttök felém pont éjnek idején,
már mindegy nekem épp.
Bár három aranyásónak nagy tanulsága volt,
de most már ebből elég!
Hogy boldogságot nem ad sem arany, sem a colt,
egy újonc mindent elér.
A bácsi mordult, egyet fordult, kettőt lendült,
máris lent ült, szegény. Jaj, a szegény!
Ott ébredt fel lent a padlón egy hatalmas
dudorral a fején. Jaj-jaj, a fején!
Bár reszketett, de rögtön tudta,
nincs itt semmi vész, csak álom volt az egész.

A három szerző ezúton is bocsánatot kér
a bosszantó kis percekért, és a rossz álmokért.
S a három aranyásónak, ha unokája lesz,
kik vágtatnak majd pejlovon,
és mind rőt szakállt növeszt,
ők megfogadják esküvel, hogy nem írják meg ezt.