Lantos Olivér - Tizenhat éves volt és szőke

(Lám, a zenébe de nagy az erő,
már egy kis skála is elegendő.
A férfi szív, ha makacs és ellenáll,
zenére kapitulál.)

Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
s kapott a névnapjára egy fekete zongorát,
és a tanár úr, huszonöt éves, (aki Jucikáékhoz járt).

Egész nap csak skálázgattak, umtatta, umtatta,
Jucit már a skála szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most izgatta, no de izgatta.
Egyszer végre a két kezét megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt, csak megcsókolta,
s elnémult a zongorán a húr.

Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
és nem nagyon szerette a fekete zongorát.
De most azóta, ha jön az óra,
Juci imádja, mert a tanárja
csak azt kívánja, legyen szünet már
végre azon a zongorán!

(A szőke lány még iskolába jár, jár, jár,
vett neki a papája egy fekete zongorát.)
És a tanár úr, huszonöt éves (aki Jucikáékhoz járt).

Egész nap csak skálázgattak, umtatta, umtatta,
Jucit már a skála szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most izgatta, no de izgatta.
Egyszer végre a két kezét megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt, csak megcsókolta,
s elnémult a zongorán a húr.

Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
és nem nagyon szerette a fekete zongorát.
De most azóta, (ha jön az óra,)
Juci imádja, (mert a tanárja)
csak azt kívánja, (legyen szünet már)
végre azon a zongorán.
(Zongorán, zongorán)
Végre azon a zongorán!