Záray Márta - Csingi-lingi

A tánczenéhez nékem semmi hangulatom,
nem hallgatom.
Ezért a rádiómat én most kikapcsolom,
unatkozom.
Unom a könyvemet, falon a képeket,
ez a csend nem, nem, nem, nem esetem.
Az óra körbejár vagy tán csak álldogál,
ezt figyelem.

Csingi-lingi, cseng a csengő,
ismerős a csengetés.
Valaki csenget, így a csendet
és a szívem csendjét felkavarja,
mégis jó.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nincs is ennél szebb zene.
Tavaszi zsongás, lágy zsibongás,
ez a szívem slágere.
Valaki vár rám ott kinn a kapuban
türelmetlenül.
Ő az én drágám, minden gondolatom
csak hozzá repül.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
jaj, az ajtót nyitni kell.
Karomba zárom, ő a párom,
senki más nem érdekel.

Persze ha postás csenget,
hozza a levelet.
Nem, ez nem ő.
Valakit jobban várok,
érzem, igen, ez ő, igen, ez ő.
Mert szívem súgja, csitt,
valaki más van itt,
aki nekem cseppet se vadidegen.
Csengetni hogy tud így,
senki se csenget ily szerelmesen.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nem hiába vártam és
akárki el sem hiszi,
mily messze viszi
bánatomat ez a kicsi csengetés.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tán ma este táncolunk.
Ha szól a jó dzsessz,
juj, de jó lesz,
kéz a kézben álmodunk.
Jöhet a mambó, foxtrott
vagy a csa-csa, ritmus kell nekünk.
Aztán egy tangó lassabb ütemére
megpihenhetünk.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tánc után majd elkísér.
Ha jön az éjfél csillagfénynél
csókot is kap, hogyha kér.
Százat is, hogyha kér.
Nekem ez a csingi-lingi
ennyi mindent mesél.