Weisz Viktor - Ne mondd el!

Napfény…
Nem süt többé ránk,
Húz egy örvény,
Még mélyebbre ránt,
Túl vad az érzés,
Mit fékezni kell,
Kínoz egy sejtés,
Bár túlélem, hidd el!

Élet…
Fájt gondolni rá…
Mennyit érek?
(És) van-e innen tovább?!
Önzés…
Vagy ösztön szólt rám…
Hogy a boldogság döntés,
És nem tőled függ már!


Ne mondd el!
Többé ne mondd el már,
Miért az én hibám,
Hogy másban jobban bíztál.
Ne mondd el,
Többé nem érint már!
Túl a viharon, jól vagyok,
Menj, hát, nincs mit mondj(ál)!


Láttam…
Nálam nyíltabban élsz.
Én még vártam,
Te már másokhoz érsz.
Bosszú…
Nem méltó hozzánk,
Ez az élet még hosszú,
És minden perc hat ránk.


Ne mondd el!
Többé ne mondd el már,
Miért az én hibám,
Hogy másban jobban bíztál.
Ne mondd el,
Többé nem érint már!
Túl a viharon, jól vagyok,
Menj, hát, nincs mit mondj(ál)!
(2x)


Lélegzem,
Ez tart életben!
Megdobban az összetört szív,
A napfény meggyógyít!


Ne mondd el!
Többé ne mondd el már,
Miért az én hibám,
Hogy másban jobban bíztál.
Ne mondd el,
Többé nem érint már!
Túl a viharon, jól vagyok,
Menj, hát, nincs mit mondj(ál)!

Ne mondd el!
Többé ne mondd el már,
Miért az én hibám,
Hogy másban jobban bíztál.
Ne mondd el,
Minden könnyedért kár!
Nincs több visszaút,
Végleg engedj el már!